Kodaly Zoltán Alapiskola

Dunaszerdahely

  

Névadónk, Kodály Zoltán

Kodály Zoltán Kecskeméten született 1882. december 16-án. Édesapja, Kodály Frigyes MÁV-alkalmazott; édesanyja, Jalovetzky Paulina egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. Emília testvére még Budapesten született, innét a család Kecskemétre, (itt született Zoltán fiuk), majd Szobra kerül. 

1885-ben az apát Galántára helyezik, ahol ekkor valóságos „vasúti csomópont“ volt. 1888 szeptemberében a galántai népiskola tanulója lett. Kodály Zoltán gyermekkora legszebb hét esztendejét töltötte Galántán. Ez egész életében élő emlék, éltető forrás volt számára. Ide tért vissza 1905-ben első népdalgyűjtő útjára, ennek a vidéknek a táncait örökítette meg 1933-ban szimfonikus költeményében (Galántai táncok), s az itteni iskolatársainak ajánlotta 1937-ben első bicíniumait. Szülei lelkes amatőrök voltak, s így az állomás rideg épületét klasszikus zeneszerzők művei tették igazi otthonná.

Kodály így idézi galántai élményeit: „Én előbb énekeltem, mint beszéltem, s többet énekeltem, mint beszéltem.“ Első feledhetetlen igazi zenetanárai a házukban megforduló szolgálóleányok és ottani zsellérgyerekek voltak.

1892-ben apját Nagyszombatba helyezik. Kodály Zoltán itt kezdi meg gimnáziumi éveit. Ezekben a nagyszombati években korán érő tehetsége többféleképpen is mutatkozik – csellózik, hegedül, kompozíciós kísérletekkel foglalkozik, hangszerel, karmesterkedik. Az élő zenéből, az átnézett partitúrákból lesi el a mesterség szabályait.

1900 szeptemberében került Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára, valamint az Eötvös Kollégiumba. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző szakára is.

1905-ben Vikár Béla hatására népdalgyűjtő útra indul a falvakban rejlő népdalkincs felkutatására. Ebben az időben barátra talál, akivel közösek gondolatai, aki tudása egészét egy új magyar zene megteremtéséért kívánja áldozni. Ez a barát Bartók Béla volt. Gyűjtőútjaikon az ősi magyar népdal nem várt gazdagsága tárult előttünk, mely zeneszerzői munkásságuk meghatározójává is vált.

1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki. Több mint 30 éven át tanította az ifjú zeneszerzők nemzedékeit. Eszméit tanítványai terjesztették, hogy mesterük gondolataihoz híven a zene mindenkié legyen. Művei, tanításai az országhatárokon túl, a világ sok országában értő hallgatókra, követőkre találnak. Művészetének gyökerei egyik ágon a reneszánsz zenéig, másik ágon a magyar zene hagyományaihoz kapcsolódva az ősi magyar népdalig nyúlnak vissza. Zenei nyelvezete egyénivé és gyökeresen magyarrá népzenénk talaján a francia impresszionizmus hatása alatt fejlődött.