Kodaly Zoltán Alapiskola

Dunaszerdahely

  

Kodály Zoltán zenekoncepciója iskolánkban


„Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg... Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni. S aki csak valamit tesz ez irányában, már nem élt hiába.“

(Kodály Zoltán)

 

Kodály pedagógiai elvei legintenzívebben a kezdeményezésére alapított új iskolatípusban, az ének-zenei általános iskolában valósulnak meg. A gyermekek, akik naponta részesülnek szisztematikus zenei nevelésben, melynek az éneklés az alapja, minden más tantárgyban ügyesebbek, jobban haladnak, mint társaik, akiknek csak a rendszeres heti egy órájuk van. A naponta végzett zenei foglalkozás igen gyors tempóban fejleszti ki a zsenge gyermekben a ritmusérzéket, a tiszta éneklés iránti készséget, az átélt interpretálást, élesíti a memóriát és pontosságra nevel. A zenei tempó és   dinamikai jelekre való figyelés csiszolja a felfogóképességet, kiműveli a kifejezőkészséget és gazdagítja a gyermekek fantáziáját. A koncentrált figyelés kifejleszti a matematikai készségeket, a zenei ritmus érzékelése jobb tornászokat nevel belőlük.

Az eredetileg magyar gyermekek és magyar közösség számára született zenei nevelési módszer, anyag és eszközök nemzetközi felhasználásra is alkalmasnak bizonyultak. Ezek olyan közös értéket tartalmaznak, mely minden kultúrában érvényre juthat, mindenhol új lendületet adhat a zeneoktatásnak és azon keresztül a tömegek zenei nevelésének. Kodály eszméi visszhangra találtak az egész világban. „Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.“- Kodálynak ez a mondása a technika századában is igaz. A magyar népzenei anyagra épített, eredetileg magyar gyermekek számára megalkotott módszernek tehát vannak olyan általános érvényű tulajdonságai, melyek a legkülönbözőbb népeknél adaptációkra indítottak:

1. alapja a népdal, a zenei anyanyelv elsajátítása, lehetőleg kisgyermekkorban. A népdal metruma a lüktetés, az egység és a felezés, dallama a legősibb kisterc motívumból és annak felső, alsó bővítéséből álló 3-4 hangnyi motívum.

2. a zenei írás-olvasás, az analfabetizmus leküzdése elengedhetetlen feltétel a zenei műveltség megalapozásában, ennek alapvető eszköze a relatív szolmizáció, a melodikai és ritmikai anyagok tapasztalati úton való megszerzése, felismerése, begyakorlása, ennek alkalmazása kezdettől a felsőfokig.

3. mindezen elemek vokális, tapasztalati úton való elsajátítása, ez jelenti a hallásképzés alapját.

Kodály gyermekeknek írt zenéje zenei nyelvét tekintve a világ bármely pontján nem idegen, hanem ismerős, vonzó, értékes és örömet okoz, miközben megfelel az adott művészi és pedagógiai célkitűzéseknek. Sok időt fordított arra, hogy kórusokat írt gyermekeknek és iskolai énekkönyveket állított össze. Úgy érezte, ezáltal ugyanolyan hasznos munkát végzett a közösségnek, mint ha szimfonikus műveket írt volna.

Mindezek megvilágításában a Kodály módszer nemcsak a zenei anyanyelv elsajátítására alkalmas, hanem az általános zenei műveltséget lehet vele megalapozni; nemcsak a tömegek zenei nevelésére alkalmas, hanem a tehetségek kiválasztására és képzésére is; nem zár be egy stíluskörbe, s nem zsákutca, hanem kitárja a gyermek érdeklődésének ajtajait minden irányba. Nemcsak vokális, hanem alkalmazható a hangszertanulással párhuzamosan; nemcsak alsó fokra alkalmazható, hanem ahol sikerrel alkalmazták, ott kiterjeszthető a közép- és felsőfokra; nem egy népre, egy nemzetre vonatkozik, hanem alapelvei mindenütt a helyi sajátosságok figyelembevételével alkalmazhatóak.

A Kodály-koncepció gyakorlati megvalósítása zajlik húsz éve iskolánkban, a Kodály Zoltán Alapiskolában, Dunaszerdahelyen. Kodály nevelési elveit nemcsak a zene tagozatos osztályokban, hanem az általános tanterv szerint haladó osztályokban is alkalmazzuk. Hangsúlyt fektetünk a szisztematikus zenei nevelésre, a karéneklésre, a relatív szolmizáció /szolfézs/ és a vele egybekapcsolt összhangzattan és formatan tanítására, mely számos a gyermekek által abszolvált fellépésen, ill. versenyen kamatoztatta magát. A gyermekek testét lelkét egyformán fejlesztő éneklés, karéneklés, szereplés –kollektív érzés, közös erőfeszítésből eredő szép eredmény öröme fegyelmezett nemes embereket nevel, ilyen nemű szerepe felbecsülhetetlen.

Hangsúlyt fektetünk a zenehallgatás fontosságára, mely oktató-nevelői koncertek, ill. más jellegű koncertek látogatása folyamán valósul meg. Kiemelten fontos elv, hogy a gyermeknek a legértékesebb, legtartalmasabb anyagot szabad csak tanítani, hiszen meghatározó zenei élményeit ebben a korban szerzi meg.


Az emelt szintű ének-zene oktatás tantervének programja a Kodály Zoltán nevelési elvein alapuló gyakorlatot kívánja a leghatékonyabb mértékben megvalósítani. Ennek érdekében a tantervben szereplő főbb zenei tevékenységek: az éneklés, a zenei írás-olvasás, a zenetörténeti ismeretek tanulása, a zenehallgatás és a furulyázás.

Az iskolában az ének –zene szakosított osztályokban magasabb szintű művészeti nevelés-oktatás valósul meg. A tagozat célja az átlagosnál magasabb zenei műveltség kialakítása, a művészetre fogékony, harmonikus személyiség fejlesztése. A tanulók megismerkednek a furulyajáték alapjaival, elméleti képzésük megalapozza, hogy 2. évfolyamtól a zeneiskolában hangszeres oktatásra iratkozzanak be. Az emelt óraszámú ének-zenei képzésben résztvevőktől elvárjuk, hogy az énekkari munkában aktívan vegyenek részt.

Az ének-zene tantárgy programja lehetőséget nyújt a tanulók számára a magyar és egyetemes zeneművészet megismerésére a kezdeti időktől a jelenkor zenéjéig. A zenehallgatás idejének életkoronként eltérő növelésével, a zeneművek elemzésével a zenével való szakszerű találkozás segítségével megerősödhetnek a tanulók zenebefogadó, ill. hangverseny-látogató attitűdjei.

A zenei jelrendszerek tanulását segíti a furulya, mint dallamhangszer. A furulyázással összekapcsolt zenei /dallam, ritmika, forma, hangsor/ ismeretek gazdaságos képességfejlesztést és viszonylag gyors eredményt, sikert, azaz zenei élményt jelenthetnek a tanulók számára. Az ember természet adta „hangszere“ az énekhang, a közös éneklés legtermészetesebb formája a kórusének egy szólamban vagy több szólamban egyaránt. Ez erősítheti a tanulókban az összetartozást, az egymásrautaltság, a felelősség és a közös munka örömét. Kodály mélységekbe látó hite szerint érezte, hogy magyar ember számára a közös éneklés a célra vezető út a zenei kultúra megteremtéséhez. Ennek tudatában fogalmazta meg nevelési elveit, írta meg módszertani munkáit, és alkotta műveit. Ennek okáért tapasztalható életművében egyfajta belső nyugalom minden változatosság ellenére.

Kodály Zoltán kettős hivatása: az alkotóművész és a pedagógus életművében is szorosan egymásba fonódik. Számos elődjéhez képest, Kodály zeneszerzőként megőrizte a magyarság zenéjét, hagyományait. A népzene épült be művészetébe, és formálta annak stílusjegyeit, és nem a művészete vált népiessé.

Prófétikusan hangzik ma az éneklés, a karéneklés fontosságát hangsúlyozó kodályi elv, mert meg volt győződve afelől, hogy a közös erőfeszítésből eredő szép eredmény élménye fegyelmezett, nemes gondolkodású embereket nevel. A látomás a jövőbe is mutat: vajon ki fog az elegáns koncerttermekben ülni egy-két évtized múlva, ha gyerekkorban nem kap indítást arra, hogy a komolyzene mennyi szépet adhat? Hogy a nemes és értékes zene gyengéd simogatás a léleknek az élet nehézségei közepette?